Páros: LayTen
{Lay - EXO x Ten - NCT}
Sötét szemei rám szegeződtek, csontomig hatoltak, égettek. Aztán már csak a jeges fuvallatot éreztem, a mélyen tátongó tekintet eltűnt.
Fehér volt minden. Lépteim alatt ropogott a friss hó, a pelyhek fagyosan marták arcomat, karomat és lábaimat. Értetlenül tekintettem le magamra, úgy emlékeztem, felöltöztem, ám abban a pillanatban nyílvánvalóvá vált, lenge válogatás van rajtam. A fehérség kezdett szürkülni. Mintha esteledett volna, ám nem az ég, hanem a talaj vált betonrengeteggé.
Kátyúkkal tarkított utcák, pocsolyákba zuhanó esőcseppek és sötét falak vettek körül egy vékony sikátorban. A sikoly, ami elhangzott ebben a pillanatban, szívemig hatolt. Ismerős, túl ismerős volt a kiáltás. Lépni akartam. Ám lábaim olyan nehezek voltak, mintha kétmázsányi nehezéket kötöttek volna rájuk. Majd megláttam őt. A húgomat. Oda akartam ordítani neki, ám ajkaim közül egy hang sem jött ki. Csak magamban kántáltam a nevét. Kulisara, Kulisara, Kulisara. Hangosan mégsem hangzott el.
A szürkeségbe lassan vékony, vörös vonalak jelentek meg. Mint egy piros fonál. Egyre gyorsabban kezdett folydogálni, majd sűrűsödött és sötétedett. Egyre több és több lett. Mintha több száz ember halt volna meg körülöttem, mind nyílt sebbel hagyva, hogy az összes vér elhagyja testüket. Megrémültem. Sírni akartam, elbújni valahol, ám a sötétség kezdett ellepni. Majd ismét láttam az igéző, mély szempárt. Lenyugtatott a tekintet. Az addig vergődő végtagjaim megálltak, csak egyenesen néztem előre, mikor egy hatalmas farkas ugrott nekem.
Marcangolni kezdte a nyakamat. Hallottam a saját hangomat, ahogy sikítok. Éreztem a forróságot, a fájdalmat, ahogy hiába kapálóztam, mintha hozzá sem érhettem volna az állathoz. És éreztem a hideget. Megint a hóban feküdtem. A farkas a nyakamról áttért a fejemre. Éles fogaival arcomat kezdte marcangolni. Szemei lángoltak a dühtől és szomjúságtól. Szívem kalapált.
Hirtelen ültem fel ágyamban. A szoba sötétje ölelt oltalmába, miközben arcomon patakokban folytak a könnyeim. Oldalra pillantva kiszúrtam Yixing alvó alakját. A takaró fel-le mozgott légvételei nyomán. Halványan elmosolyodtam, majd köszönetet mondtam az égieknek, hogy nem sikoltoztam álmomban, hiszen így nem keltettem fel.
Lassan másztam ki az ágyból és siettem be a konyhába, hogy jéghideg vizet engedjek egy üvegpohárba. Rosszul éreztem magam émejegtem és a fejem is fájt. Reméltem, hogy reggelre majd jobban leszek - ezzel a gondolattal mentem vissza a hálóba, ahol a sötétség helyett már a nap vakító fénye uralta a teret. Értetlenül néztem az ágyra, ahol Yixing mosolyogva várta érkezésemet, majd felém intett.
- Kedvesem - nyújtotta ki kezét. Szemei olyan elevenen égtek, mint a farkasé, aki az álmomban szétmarcangolt. Vagy... Most is álmodnék? Szívem ismét eszeveszett tempóban kezdett verni, miközben Yixing felé siettem.
A következő pillanatban már az ágyon vergődtem, betapasztott szájjal és szétsírt szemekkel. Csak rugdostam, hiszen a lekötözött kezeimmel nem tudtam védekezni. Yixing ismét belémszúrta a kést, ezúttal végigvágva lapos hasamat.
Minden sokkal élesebb volt. Éreztem a lángolást, ahogy a fájdalom a nyílt sebből indulva elterjedt egész testemben; éreztem a vér minden egyes cseppjét, mikor kiserkenve végigfolytak oldalamon és éreztem, Yixing mennyire élvezte mindezt. Az ő szemével láttam magam. Csupa gyönyör. Ismét egy vágásba fulladt szúrás. Majd még egy és még egy. Sírásomtól fulladoztam a bekötözött számnak köszönhetően.
Már nem éreztem semmit. A fájdalom azon szintjére jutottam, mikor már csak a lángolás maradt nekem. Egy kiterített húscafat voltam - Yixing jól látta.
Zokogva tértem magamhoz. Egy meleg ölelés oltalmában, miközben a hajnal szürkesége összeolvadt a felhevült levegővel. Yixing halkan vigasztalt, apró puszikat hintett fejem tetejére, miközben halk butaságokat súgott fülembe.
- Minden rendben lesz. Jajj, picim. Nem történt semmi. Jól van, kedvesem. Csak álom volt. Nem lesz semmi gond. Rosszat álmodtál, babám. Mindentől és mindenkitől megvédelek, Chittaphon, ne feledd. Mindenkitől.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése